Vegyes versek
Téli gondolatok
Hullhatna már egy kis hó,
Jöhetne a télapó.
Földre kéne szép lepel,
Fekete föld tűnjön el!
Legyen fehér takaró,
Mindent lepjen be a hó!
Virágozzon jégvirág,
Gyertyák fénye járja át,
Tűz melege fűtse fel,
Ünnepre a nagyszobát.
Süssünk édes süteményt!
Diós mézes költeményt.
Csipegessünk gesztenyét,
Fogjuk meg egymás kezét.
Igyunk egy forró teát.
Köszöntsük a tél havát.
Legyen kedves üzenet!
Járjon át a szeretet.
Titkokkal telt éjszakákon,
Tündér szőtte puha sálon,
Nyálcsordulta édes álmon,
Decembertől csak ezt várom!
Télapónak üzenek!
(Edo)
Tavaszváró
Szél suhan a lombok között
a vén fák bólogatnak
repedt ágaik fölött
tavasz illata sarjad
időt lapoz a fuvallat
végigsöpör fázós ligeteken
eltakar minden borút
zöld mázas indák fonnak
fénysugarakból koszorút
glóriát az ébredő napnak
(Edo)
Zengő
Nem is élek!
csak létezem
Virtuális térben
tétován lézengek
- s néha-
zengek!
(Edo)
Reggel
Borongós reggelen
létemet tengetem
Utolsó kekszemen
merengek csendesen
Teámat kortyolom
magányos padomon
újságom olvasom
Talán majd
megszokom...
(Edo)
5 perc
mily sok idő azoknak
akik szenvednek
és milyen kevés kik
titokban szeretnek
néha vonszolódnak
a percek
máskor hirtelen
elröppennek
Einstein szerint
az idő relatív..
(Edo)
Életkép
Állólámpa fénynél
ülve, olvasok.
Ő áll, én ülök.
Ha elfárad, majd
helyet cserélünk.
Így élünk...
(Edo)
Nyártündér búcsúzik
Nyártündér búcsúzik
Viszi a fülledt napokat magával
Nyomában Őszapó siet
Tarka lombok
Hideg esők
Reggeli ködök
Érett diók
Édes mézes szőlőfürtök
Álmos lassú szerelmek
Viharos jeges szelek ostromával.
Csikorgó faggyal jön a tél
Sült alma illatával
Hópihék tánca varázsol el
Fázós földet takar,fehér paplanával
Pislogó gyertyák fénye vetekszik
Csillogó jégcsapok sorával...
Enyhe szellő hátán,lassan ballag a tavasz
Ringó léptein rügyeket fakaszt
Zöldbe öltöznek fák
Bolondos esőkkel itat az ég
Szomjas vándormadarakat
Virágözönbe öltözik a táj
(Edo)
Hangulat
ZÖLD-SÁRGA ÉS VÖRÖS
Repül,susog és zörög
Ködben,esőben és szélben
Erdőben mezőn és réten
Tanyán,falun és városban
Országokban,hol éppen ősz van
Mindenütt színek fényesen
Utolsó sugárban kényesen
Szállingóznak csendesen
BÍBOR levelek a sáros földre
Elhagyják a fát,s egymást örökre...
(Edo)
Rémes emlék
Éjszaka már...
Csöpög a koktélos kevertem
Célja, hogy NE leverten érjek célba!
Mármint a műtőbe
DE
Úgy éljek - Szűkölök belül
FÉLEK!
Már jönnek is értem!
Kopott folyosón visznek...
Fesztelenül fecsegve
ÚRISTEN!
Kinek jó itt a kedve!
Na nekem NEM!
Futnék esztelenül!
Na de így - MEZTELENÜL - Sehova!
Csak oda, hol szorosan fogják a vállam
Mert
- a hátamon matat egy úr, és szúr -
Egy tűvel!
Mit művel? Rémüldözök!
Meszes a gerinc
- mondja -
és nyugodtan
szúr egy másikat
SIKER!
Zsibbad a lábam!
Végre megjön a koktélhatás...
Agyamban
rózsaszín filmszakadás
KIAKADTAM...
(Edo)
Tavaszváró
Szél suhan a lombok között
s a vén fák bólogatnak
Repedt ágaik fölött
tavasz illata sarjad.
Időt lapoz a fuvallat
Végigsöpör zilált ligeteken
elvisz minden borút
Zöld mázas indák fonnak
boldogságból koszorút
Glóriát a napnak
(Edo)
Két vers,egy témára
Beteg a nyár, őszbe fordult
nincs hatalom,csak remény
Távolról jött az ítélet
tavaszunk csak bérlemény
Emlékeink lobogóján
igaz volt még minden nyár
Most már holló repül véle
milyen kár ez,
nagyon kár
***
Elmúlt az ősz,repült a tél
reményeink újra élnek
Tavasz hozta lobogó láng
távolba tűnt végítélet
Emlékeink friss igaza
betegségből újra éled
Hatalmunk a fénnyel jön el
Kora nyári
kérész
élet
(Edo)
Mint törött szárnyú madarak,
Zuhanunk a mélybe,
De néha mint,
FŐNIX
Szállhatunk az égre...
Mert még dolgunk van itt a földön,
Széttört lelkünket, lassan összerakjuk,
Élünk másokért, tovább!
Meggyötört szívünket,
Csendes mosollyal...
ADJUK
(Edo)
Nehéz leírni, de kibírni átok,
Évek óta már csak vegetálok,
Nincs múltam, se jövőm,
Csak jelenem...
Egy nap
az
életem!
Sötéttel halok, fénnyel születek,
Mint egy növény, mi időhurokban él,
Rózsa a sivatag közepén,
Ez vagyok én!
Nem láthat senki!
Nem vesznek észre!
Hajnali harmat a kincsem,
Könnyem az időbe szorult,
Egynapos
életem...
(Edo)
Én megláttam és indultam,
Először csak sétáltam,
Utána már szaladtam, mégis lassan haladtam...
Néztem és ámultam - milyen gyönyörű látvány -
Eső után, az égen feszülő
- szivárvány -
Azt hittem, átértem alatta
A csodás túlsó partra,
- felnéztem -
és megint
csak
- előttem volt -
Színes ívét kitárván
A boldogságot hozó csodálatos
- szivárvány -
Ma este, ha felnézek az égre, rá gondolok ANYÁMRA...
ki oly régen itt hagyott,
Kiválasztok egy CSILLAGOT,
mert tudom hogy azzá válnak!
CSILLAGGÁ!!!
hogy még most is beragyogják nekünk a fekete éjszakát...
Itt lent neveltek, szerettek, dolgoztak értünk,
OTT fenn világítanak, hogy mindig hazaérjünk.
Felsuttogom hát az égre neked,
Köszönöm, ezt az örömökkel, fájdalmakkal, érzésekkel,
síró, nevető, könnyekkel teli,
- ÉLETET -
Velem voltál
Fogtad a kezem, mikor kértelek.
- és én ezért most -
Megértelek, ha elmész,
Csak búcsúzz el!
Mert a pillanat elvész, mire emlékezni érdemes.
Mire egy idő után,
azt mondod...
Egy érdekes arc volt a gondod...
de
Megmaradt benned, egy szem, egy mosoly, egy kedves mondat...
Egy dal, mit dúdolhatsz,
- és akkor -
RÁM gondolhatsz
Kedvesem.
Leestem-kerestem
Leestem...
Kerestem a fényt
Nem volt ott semmi
- csak a sötét -
Puha, fekete takaró
Végtelen szeretet
Forró ölelés
Hívogató, vágyakozó odaadó
Ölelő selymes, fényes várószoba
- a végtelenbe -
Visszaküldtek!
Te még nem mehetsz oda!
Sírva jöttünk vissza
Én és a lelkem
Most gondolkozhatunk
MI! KETTEN!
Miért vagyunk még mindig itt?
Neked! Barátom...
Tudod, lent voltam. Lent voltam már ott!
Mégis visszajöttem még egy pár napot.
Talán pont akkor sóhajtottál, kértél valamit.
Gondoltad, hátha valaki segít.
A lelked kért és meghallottam.
Kértem a szívemet és visszakaptam.
Gondolatod hívott engem,
és én odaadtam a lelkem.
Azt súgtad, bárcsak ... lenne egy "lelki társad"
Talán ezért jöttem,
-- HOZZÁD --
Egy pár napig.