Vegyes versek

 

 Karácsonyi álmok

Milyen szép a karácsony
hópihe ül az ágon,
Áldást szól a csengőszó,
az egész nagy világon

 

Télcsináló

Egyszer csinálok én is egy telet,
ólomszínűre festem át az eget.

Hajnalban zúzmarát szitálok a fákra,
esténként takarót borítok a tájra.

Nem lesz más szín csak tiszta hófehér,
mintha minden éjjel földre szakadna az ég.

A madarak is rég elrepültek délre,
pedig csak egyedül én vágyok a télre.

Mélyen elásom régi magányom,
elég volt eddig cipelni az átkom.

Örök feledésre taposom a földbe,
Csúf helye
cakkos hópihékkel--
--telehull...

(Edo)

 

 

Őszi vers

Reggel gomolygó hűvös ködök
szőlőt érlelő őszöm már itt van,
Emberek jönnek egymás mögött
elringató lassú sorokban.

Fényeset villant a kései nap
párás bokrokon bámulja magát,
Ásítva int a távozó nyárnak
folt takaróba bújnak a fák.

Nap ragyogása lassan kifakul
ökörnyálat hord az őszi szél,
Tarka levél mind a földre hull
süppedős szőnyege útra kél.

Az erdő már rég nem zöld
hűvös estékre vált a nyár,
Fekete lesz a nyirkos föld
hajnalban hideg szél muzsikál.

(Edo)

 

 

 

Társkeresés a net-en

Leülsz a géphez, ma talán
rátalálsz a csodádra, hátha vár
egy kedves, mosolygós arcot remélsz
kinek szerelmet adnál, amíg élsz

és nézed reménnyel telve
az új, s még újabb arcokat
mit dob ki ma a gépi elme: 
kiélt arcú magányosokat?

unatkozó, széparcú nőket
elfoglalt háziasszonyokat
csalódott, megtiport szíveket
nagyravágyó, csinos lányokat

sok bánatos szem bámul vissza rád
panasszal teli száj keservét mondaná
kiadó szívek - keresik a kedves szót
meggyötört lelkek várják az elringatót

Itt lehet ő is, kit a sors szánt neked
egy édes mosolyt, és két csodás szemet
keresgéled rég, s reméled megkapod
a boldogságot, amit annyira kerestél
és még sok-sok eljövendő napot

 

Átkozott áldás

 

Reméltem, áldás lesz az élet, mikor visszakaptam...

Szikrázó hajnal volt, mikor rájöttem, élek!

 

Zihálva, süketen kapaszkodtam a fénybe,

- de az átkozott sorsom-

fátyolos sikátorba vágott, és én ott maradtam bénán...

 

 

Azóta vágyom a partom,

---hol csillogó kövek között---

hullámzik a smaragd színű tó...

 

(Edo)

 

 

Áldozat

 

Áldozatot már hoztam a múltban

Özönvizet is éltem már át

 

Vágyat arattam kacéran mosolyogva

Fénykoszorúba fontam a mát

 

Most aratom le a régi világot

Szólnak a dobok, mikor kínomban kiáltok

Senki se hallja a szívem szavát

 

(Edo)

 

Naplemente

Ott hol a víz az éggel
összenő
készül egy csoda
Süppedő
napkorong köszön
rebbenő
szemembe
Vérrel írt naplemente

 

Edo

Átlátszó

Ne szólj hozzám, mert beteg vagyok!
Magányos, fáradt, szomorú...
Ragályos!
Ez biztos!
Ne közeledj, mert elküldelek!
Lehet hogy felrobbanok!
Bár pipacsmezőn, pipacs vagyok,
Pirosak közt,
- FEHÉR -
Egyedül vagyok!
Mindig-mindig egyedül!
Átlátszom mint az üveg!
Láthatatlan vagyok!
Csak nézek...
Meg sem szólalok...
Nem is látszom!
Észre sem vesznek!
Mert csendes, átlátszó,
Időzített bomba vagyok!
Egy csend -
Egy
Üvegszilánk -
Egy
NEM szó -
Egy
Felkiáltójel -
Egy
Halk suttogás a szélben -
Törött szárnyú Angyal!

Lehet hogy az vagyok...

(Edo)

 

 

Odavágyom

Most el szeretnék menni máshova
Oda,
hol nincs semmi már,
ahol senki, senkit nem vár
Oda,
ahova csak úgy jönnek,
ahol nem léteznek könnyek
Oda,
hol születik a fény,
ahol árad a szeretet
Ott,
ahol a lelkek gyülekeznek,
hol a szívek dobbanást kapnak
Ott,
ahol lakik a vég és a kezdet,
ahol az álmok születnek
Oda,
HOL A LELKEK ÖLELKEZNEK
Odavágyom...

Kék Angyal

Ha egyszer elmegyek
ANGYAL leszek!
Suhanó szárnyakkal mindig ott leszek
Ott ahol sírnak, hol élni sem bírnak
Ott leszek én!
Hol az élet kemény, ahol elfogyott a remény
Vigaszt viszek azoknak, akik zokognak
Mosolyt adok fényeset
Oda
-hol az életet nem lehet élni-
BÉKÉT viszek!
Mert a szívek nem tudnak kérni
És mindig csak adok, adok
Mert én ki nem fogyok soha
Örökké kéklek!
Mert a szeretet éltet!
Nem halok meg!
MINDIG ÉLEK

(Edo)

 

 

 

Az idő sodrában

Az idő sodrában állok egyedül
Nézem,hogy sietnek a napok
Magányosan,félve,rezzenetlenül
Várom,hogy valami jelet kapok
Indulj gyorsan!
Hisz várnak rád!
Én meg csak állok
--nézek--
Félszegen mosolygok
Maradjak?
Vagy rohanjak a többiekkel?
Talán..talán...

(Edo)

Álom

Nappali fények lassan kihunynak
Sötétben párolog az aszfalt
Züllött alakok sebesen osonnak
Sarkon lányokat pofoznak
Vérben ázott rongyok
Torz álmokat hoznak
Perverz a hold!
Nyálkás sikátorokban kattog ezüstje
Bukfencezik szemlesütve,
Sebesen táncol a holt..

(Edo)

 

Elveszett mosoly

Valahol elhagytam!
Valahol egyszer elveszett!
Régebben még megvolt
szélesen,
mindig a számon!
A szememben!
De eltűnt,
nem találom!
Hangos nevetésemet
és még fénylő mosolyom
az is odalett!
Keresem azóta a vidámságom
Megtalálom még egyszer?
VALAKI!!
Nem tudja hová lett?

(Edo)

Magányosan


 Nincs ki szóljon hozzád,
olyan csend van nálad

EGYEDÜL vagy!

Nincs ki megöleljen
átfogja a vállad

EGYEDÜL vagy!

Nincs akit várhatnál,
akit néha láthatnál,
senki nem gondol rád soha.

Mintha nem is léteznél,
üvegből is lehetnél
Átnéznek rajtad!
MAGÁNYOS
 vagy.. 

(Edo)

 

 

---

 

Oldal: vegyes versek
Edo blogja:érzések,szerelmek,versek. - © 2008 - 2024 - erzesekszerelmekversek.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat