SZERELMES VERSEK
Gyere újra!
Igaz!Egymás után.
Igen!Kicsit sután.
Igaz!Bohóckodunk.
Néha el is bukunk.
Igen!Szeretkezünk!
Néha elmerülünk
egymás szemében,
bámuljuk örömünk.
Igen, jóllakottan,
összekapaszkodtan,
átöleljük egymást,
egy kicsit fáradtan.
Aztán lassú táncban
forgunk körbe-körbe.
Éppen nincs más dolgunk
akár mindörökre.
Milyen szépek lettünk,
miután szerettünk.
Jó így összebújva.
Várlak,gyere újra!
(Edo)
Boldogságsziget
Játssz VELEM!
Nehéz egyedül az életem,
Hát gyere, és játssz velem!
Mert az élet egy színes játék,
És minden perc ajándék!
Minden idő kék, sárga és piros,
- mikor Veled vagyok -
Szürke, ha nem vagy itt!
Akkor csak várlak - várlak megint!
Játssz hát velem!
- mert Nélküled -
nehéz az... ÉLETEM...
(Edo)
Csak egy szó
Csak egy szó!
Egy ártatlan "Kincsem",
Olyan, mint egy dallam, mely átkarol, megölel,
mint egy puha takaró.
Messziről is hallom, ha mondod!
Boldogságot hozó...
Megtalált mosolyom felragyog,
mert ennél szebbet nem is kérhetnék -
Talán azért, mert
nincsen!
(Edo)
Mondd, tudsz-e még?
Mondd, tudsz-e még álmodni
boldog, gondtalan, nevetőn?
Csillagszekéren vágtatni éjjel,
játszani... tüzes szeretőt?
Nappal lepkeszárnyon suhanni,
bús homlokokra csókot adni,
Mondd, tudsz-e még?
ÁLMOKKAL JÁTSZANI?
(Edo)
Játékos vers
Hófehér lepedőn,
várnék Rád epedőn!
Fűzfák árnyékában,
nádasok zugában..
Kagylóágyamon,
keressél Kincsem!
Tiéd a minden!
(Edo)
Angyalmese
Egy kis ördög, mit gondolt ki?
Elindult Angyalszívet lopni.
Ment, mendegélt a kis okos, míg egy Angyallal találkozott.
Fehér szárnyán csodálkozott.
Udvarolt és simogatott,
ölelgetve suttogott.
Fésülgette fehér szárnyát,
- az Angyal csak mosolygott -
Mit szeretnél, te kis édes?
Kicsiny szarvacskákkal ékes?
Csak a szíved!
Azt akarom!
Szívem mellé be is rakom!
Angyalszárnyak átölelték, mosolyogva ki is vették
- a SZÍVET -
melyre áhítozott...
Szíve mellé meg is kapott.
Fénylő mosollyal adta.
Aranyszállal összevarrta.
Ördögöcskénk örült nagyon.
Nem tudta, hogy Angyalszívvel soha többé nem mehet el!
Lassan kezdett megváltozni, sötét bőre halványodni.
Szarvacskája gyémánttá lett, sötét szárnyakat növesztett.
Ördög többé nem lett soha, mert a két szív együtt dobbant...
Aranyszállal összevarrva,
angyalmosollyal itt tartva,
ketten szárnyalnak boldogan.
Így esik meg olykor, hogy a fehér szárnyak mellett
néha feltűnik két sötét szárny,
- két szarvacska -
Mi csillogó lett, mint a gyémánt!
(Edo)
Beszél a szemed
Szavaid apró bogarakként
jönnek át,
Tőled - Hozzám.
Néha csípnek, néha marnak!
Máskor, mint bársonyos ujjak,
becéznek, simogatnak...
Észre sem veszed!
- Neked -
Szavakból áll a kezed!
- és -
Beszél a szemed!
(Edo)
Lélekdal
A szem csak egy tükör,
melyen a lélek kikönyököl,
a test,
amivel érezhet,
a láb,
amellyel lépkedhet,
a kéz,
amivel megfoghat,
a szív,
amellyel doboghat az
észnek,
hogy szóljon a kéznek,
és fusson
a láb -
Vigye a testem hozzád!
Hogy a lelkem érezzen!
És a
testem vétkezzen!
És a
szívem egy dalt
dobogjon...
Lelkemmel, a lelked összeforrjon,
mert a testünk szerelemre
éhes...
(Edo)