SZERELMES VERSEK
Csillagpor
Voltam melengető napod
Bársony bőrödön forró tenyér
Aztán sápadt hű holdad lettem
Éhednek egy falat friss kenyér
Végül halott csillaggá váltam
Míg hozzád a földre szálltam
Szürke csillagporrá málltam
Éjjel ha egyedül maradsz
Keress ott,a talpad alatt
Az a selyempor!
Az vagyok én!
Tükör
Csak egy pár lelkes szem,
- mi arcodon pihen -
Mint két tükör, melyben láthatod,
minden gyötrő, szomorú gondolatod,
Minden felhőtlen vidám mosolyod.
Csak nézz bele!
Hogy csillog,ha rád néz!
Szerető szíve neked ajándék.
Nézz bele erősen, mert nem tudhatod,
Meddig tükör neked,
- melyben -
Szomorú gondolataid, s vidám mosolyod
láthatod...
(Edo)
Várlak!
VÁRLAK!
Hajnali harmattal,
VÁRLAK!
Fénylő napsugarakkal,
VÁRLAK!
Esti sötéttel.
VÁRLAK!
Ha tudom, nem jöhetsz el,
VÁRLAK!
Ősszel, fehér zúzmarával,
VÁRLAK!
A tél csikorgó fagyával,
VÁRLAK!
Tavasszal, nyíló rügyekkel,
VÁRLAK!
Nyáron, forró napsütéssel,
Várlak örökké, mert ez a sorsom!
Szívemet kitárom, ha jössz,
- mert -
Én mindig csak szívedet,
VÁROM...
(Edo)
Csillagvers
Vannak éjszakák mikor azt várod,
színes és szerető legyen az álmod
Életed sivárnak, szomorúnak LÁTOD
- Egy CSILLAGGAL talán -
osztanád magányod
CSILLAG leszek ÉRTED, a sötét égen
Álmodban társad
- kit keresel oly régen -
Mikor az ég már teljesen sötét lesz,
akkor a szobádban, ÉN leszek a FÉNYED
Csendesen összefonódva
fénybe takarózva
álmosan lágyan, puhán csókolva
Ölelve, szeretve
hang nélkül nevetve
- ELRINGATNÁLAK -
Álomba szeretve
Felejtenél mindent, ami rossz volt
Varázsolnék szádra rég elveszett mosolyt
Adnék jókedvet
Csendes nyugalmat
Egyedül ébrednél, mire felszáll a harmat
Emlékeznél RÁM
Te így akartad
Csillag lettem érted
hogy éjszakánként, ölelhessen fényem
Kék palástommal... BETAKARLAK...
(Edo)
Ölelésedben
Csak ölelj meg, tárd karod felém
Kell hogy bújjak hozzád
A vágyad kell!
- hogy csak én lehetek az, aki pont odafér -
Szoríts magadhoz
- hogy a tested rám tapadjon -
Teljesen betakarjon
Két karom körbefonjon
Ha a szám, a szádhoz ér, felejts el mindent
Legyek csak én!
Veled elfelejtem, mily kemény az élet
Ne engedj el soha!
NÉLKÜLED... félek
(Edo)
Kiáltottam...talán
TALÁN
kiáltottam!
TALÁN
sírtam is még
TALÁN
meghallottad
TALÁN
ezért jöttél
TALÁN
épp kerestél
TALÁN
épp szeretnél valakit
aki talán ÉN lehetnék
Aki titokban mindig várna
Aki keresne!
Aki ha jönnél mindig RÁD nevetne
Ha szomorú vagy, vigasztalna
Aki mindig meghallgatna
TALÁN
pont ÉN vagyok, akit kerestél
TALÁN
pont TE vagy
akiért kiáltottam!
(Edo)
Szótlanul
Csak gyere váratlanul!
Csendben lépj mögém,
-ölelj át vadul-
Karod erősen fond körém,
Csókokkal boríts el!
-számolatlanul-
Én meg úgy tennék,
Mintha megijednék,
Szemem lehunynám
-szótlanul-
(Edo)
Kiáltás
Hívlak!
Szavakkal, szememmel, mosolyommal
ölelő karommal
sóhajommal
Kérlek!
Gyere hozzám!
Érezd!
Mennyire vágyom rád
Várlak!
Minden magányos éjszakán
Kiáltok!
Utánad sóvárgok örökké
Hiányzol!
(Edo)
Angyali álom
Talán alszom már, de a szívem csak vár
Várja a szívedet!
Hogy hozzám szálljon!
Csillagszekéren, vagy hatalmas szárnyon...
Hallom suttogó szavaid,
SZERETLEK ÉDES!
Érzem erős karjaid,
Átölelnek, simogatnak csendben,
Én elveszek köztük végleg.
Boldogságom végtelen,
Itt most nincs értelem,
Álmodok simulok, ölelek csókolok,
Itt vagy még vagy velem!
PILLANAT
Miért érdemes élni!
Maradj-maradj még!
De a csillagok halványodnak,
Mindjárt világos az ég...
Menned kell tudom!
Én csak szorítlak még...
Elhagysz, mert hív az éj...
Elrepülsz remegő szárnyadon,
Csak halk szavaid hallhatom,
--köszönöm hogy vártál--
Hagytál egy fehér tollat,
hogy reggel, tudjam, nálam jártál...
Tiszta csillagos éjjeleken, mindig várom...
Repülj hozzám!
ANGYALSZÁRNYON
Szeress engem Édes!
(Edo)
Velem voltál
Fogtad a kezem, mikor kértelek.
- és én ezért most -
Megértelek, ha elmész,
Csak búcsúzz el!
Mert a pillanat elvész, mire emlékezni érdemes.
Mire egy idő után,
azt mondod...
Egy érdekes arc volt a gondod...
de
Megmaradt benned, egy szem, egy mosoly, egy kedves mondat...
Egy dal, mit dúdolhatsz,
- és akkor -
RÁM gondolhatsz
Kedvesem.
(Edo)
Mosolyogva
Nem sírok utánad soha
Megfogadtam!
Némán folyik a könnyem
Elmúlt a csoda
Csak hiányzik valami
Egy érintés
Ujjaid bársonya
Kezed keménysége
Szád lágysága
Szemed csillogása
A mosolyod...
Üres lettem
Egyedül maradtam
- megint -
ELKÜLDTELEK
...mosolyogva...
(Edo)
Miért?
Mért volt az, hogy kerestél valakit,
és mért pont rám találtál?
Mért nem mentél tovább egy kicsit
és miért nálam maradtál?
Mért volt neked az a mosoly,
váratlan és édes?
Mért kellett azt mondanom,
--véletlen volt, téves--
És én csak írtam, írtam neked,
szomorú, vidám leveleket.
A magányról az örömről,
és hogy mily ritkán nevetek.
Életről, halálról, vágyakról,
- másnak ez oly rémes -
És te csak olvastad s nézted azt a képet.
Mindent tudsz már rólam,
mégis elbűvölt titokban,
- egy távoli -
gyötrő gondokkal teli arc,
melyen olyan ritkán volt,
- egy felhőtlen -
csak téged megkapó,
kedves mosoly
(Edo)
Nélküled
Kitépted!
Kitépted a szívem!
Most véres kezedben ott dobog!
- nézel rá -
Nézzed!
Szó nélkül itt hagytál végleg!
Szív nélkül maradtam,
- üresen -
Miért?
MIÉRT TETTED EZT VELEM?
Mindent odaadtam, amim maradt,
De eldobtad!
- szó nélkül -
Hiába a szép szavak!
Eltapostál!
Sárba tiportál!
És én most sírok,
Élni sem bírok,
NÉLKÜLED...
(Edo)
Mennék én...
Mennék én, de nincs lábam
Szárnyalnék, de nincsen szárnyam
Mutatnám, de nincs rá kezem
Éreznék, de nincs most szívem
Nincs szemem, hogy láthassalak
Nincs időm, hogy megvárjalak...
Csak a gondolatom szárnyal
Viszi a lelkemet magával
Hogy ott legyen!
Ott Nálad!
Még időben átfogja a vállad!
Szemedbe nézzen kedvesen
Súgja,
Maradj még velem... Szívem
(Edo)
Lepkeszárny
Csendes tavaszi éjszakán,
a szíveknek szárnyuk nő,
- lepkeszárny-
Mind repülnek ahhoz az egyhez,
a távollevő, édes-kedveshez.
Szerelem nélkül nem tudnak élni!
Ezért az álom kicsit halál,
- mert -
szívünk elszáll lepkeszárnyán,
oda, ahol már nagyon várják,
hol szerelemre talál...
(Edo)