Szerelmes versek
Szívedhez szóltam..(Lacinak)
Azt képzelem egyszer talán,
eszedbe jutok csak néha
Álmodat szövögető manók fonalán,
megjelenek mint gyöngyszem,
melyben ott lapul a szerelem árnyéka.
Későn ért gondolat a pilládon belül,
szívedben nem cseng vissza az emlékezés,
inkább csendesen elszenderülsz
Suttogásom nem hallod meg soha.
Kicsikém!
Rég tudom, csakis én vagyok ostoba
Mert a lelkem kapuja nyitva-tárva,
Te mégsem jössz közelebb,
pedig hozhatnál kihűlt szívemnek meleget,
Esetleg dobj egy puha takarót rám!
Ne kelljen fáznom, mikor hiába várlak...
(Edo)
Álmodtam, vagy igaz volt?
Angyalszárnyon jött a Hold
De lehet,hogy nem az volt?
Ezüst fénnyel csillogott
Hozott ezer csillagot
Éjsötéttel suttogott, udvarában átkarolt
Kék palástja betakart
Fehér szárnyát kitárta, de maradni nem akart
Jövök holnap!
- súgta nekem-
Vártam is, de a felhők eltakarták
ezüstfényű, fehér szárnyú,
álmaimban látogató,
kék palástos, csillaghozó, álomarcú
szerelmem...
(Edo)
Koppanó szavak
Szeretlek!
Kiáltottad... és elmentél
Szép a szó, csak koppan,
Szívem közepében robban.
Tehetlek,
"bárki-férfi" közé.
Szeretlek és kereslek!
Ígérted...
Komolyan is vehetlek,
- de -
Inkább elmegyek...
Nem! Érdemelsz! Meg!
(Edo)
Születésnapodra
Fényem voltál!
Sötétben,repültem hozzád!
Mosoly voltál!
Érted született meg a számon!
Hogy örülj!Nem bánom!
---mert---
Csillag lettél szemem sarkában!
"KINCSED" Voltam Neked!
Öröm Voltál,míg szerettél!
Köszöntelek!
(Edo)
Most mondd!
Most mondd
Hogy tépjem ki!
Hogy is szakítsam széjjel!
Az aranyfonalat, mi összeköt VELED
Hiszen még várlak minden éjjel!
Hátha eljössz hozzám
Hátha még nem hűlt ki teljesen az érzés
Hátha még velem dobog a SZÍVED
Próbálgatlak elengedni
Hisz én sem tudom, miért tudlak úgy szeretni
- Te Távoli -
Messziről Ölelő Szerelmem!
(Edo)
Átölelnélek
Átölelnélek ha kereshetnél
Átölelnélek ha szerethetnél
Átölelnélek ha várnál
Átölelnélek ha látnál
Átölelnélek ha tehetném
Átölelnélek mert szeretném
Átölelnélek ha lehetne
Átölelnélek mert szeretlek!
Átölelnélek, körbefonnálak,
mint a langyos eső, körbefolynálak
Ha valaha egyszer, Soha országban,
találkoznunk Lehetne...
(Edo)
Csak itthagytál
Már csak a hátad láttam,hogy elmész..
és a szerelem, amit éreztem elvész...
Elveszett az érzés..
Lassan elmúlik,de a szívem fáj még,
Érted!Utánad!
Bárcsak ne látnám a hátad!
Bárcsak a szemedbe nézhetnék megint.
Szerelem volt,és barátság,
Nekem öröm és boldogság.
Láthattad volna a mosolyt az arcomon,
mikor hosszú idő után,
szemem a szemedbe,őszinte könnyekkel,
szerelemmel tekint..
De Te nem néztél vissza soha rám!
Könnyen kiléptél,
Magaddal vitted mit a szívemből kitéptél...
És diadalmasan
MOSOLYOGTÁL..
(Edo)
....a szemed
Keress csak ott fenn az égen!
Csillaggá lettem már régen.
Emeld fel a tekinteted!
Bárcsak láthatnám..a szemed.
Mutass utat merre szálljak,
röpítenek fehér szárnyak.
Szemed fénye..elég nekem!
Belenézek,el is veszem.
Most úgy nézek..a szemedbe
kettőnk titkát látom benne
Azt a fényt,mit senki nem lát,
csak én nézem elmerengve...
(Edo)
Befele hull...
Csak nézek rád
ellöktél vadul
Könnyeim zápora
--befele hull-
Arcomon mosoly,
ne lásd hogy szenvedek.
Reszkető szívvel,
sietve elmegyek.
(Edo)
Merengő
Ma rád gondoltam...
Tán oka volt,
hogy akkor a sors
felém sodort.
Ki volt a játék, és
ki volt az ajándék
Tűnődök... de,
Te már elmentél,
nem vagy sehol...
(Edo)
Úgy örültem!
Azt hittem GYÉMÁNT-ra leltem!
Dédelgettem!
Nagyon féltettem!
Gyönyörködtem benne!
Hinni se mertem, hogy épp az ENYÉM...
De a CSALFA szem tévútra vitt,
hisz nem volt más, csak KAVICS,
mi ezerszám hever az út szélén.
Eldobtam már!
NEM KELL!
Nem akart, mégis magával vitt.
Én se lettem más, csak szürke KAVICS
És most várhatok, hogy egy CSALFA szemben
megvillanjak némán,
ELHITETVE VELE
- amit lát -
Az egy csillogó, gyönyörű,
GYÉMÁNT
(Edo)
Te azt mondod fekete, én azt hogy fehér
Te azt mondod nincs, én azt hogy van
- és ez az ellentét, egy kinccsel felér -
Te azt mondod nincs társad
Én azt mondom, akkor várlak
Te azt mondod, egyedül
Én azt mondom, ketten
Kettő egy pár
A párom szónál, nem hangzik semmi szebben
Te azt mondod távol, én azt, hogy közel
- mert távolságot a szív nem ismer -
Te azt mondod kereslek, én azt hogy szeretlek
Így vitatkozunk már rég
Te azt mondod fekete - én rávágom rögtön, fehér...
(Edo)
Elvesztem
Azt hiszem, megint elveszek...
Alig voltam meg és máris -
Csak úgy rám találsz, és megint eltűnök.
Pedig itt vagyok!
Bár néha gyanús is nekem.
Lehet, hogy mégse létezem?
Csak vagyok, szeretek,
aztán megint átlátszó leszek.
Nem is éltem még, csak kicsit léteztem.
Aztán nyomtalanul, újra,
mintha sose lettem volna,
- elveszek -
(Edo)
Tudod, hogy hiányzol!
Tudod, hogy hiányzol, mert nem talállak máshol.
Pedig keresem
AZT!
Ki rám várna minden nap!
Hiányzik az is, hogy hiányozzak!
Hogy egy szív értem dobogjon
És ha itt van végre,
NEKEM!
- mosolyogjon -
Hiányzik, hogy szeressenek!
És ha nem vagyok itt,
KERESSENEK!
Hiányzik
AZ!
- aki játszik -
Barátot, Szerelmet, Szeretőt
Magányomban Társat!
Akinek én hiányzok!
Na az a Valaki!
- az nagyon -
HIÁNYZIK...
(Edo)
Elmentél
Elmentél csendben, és én csak álltam.
Meg sem próbáltam kérni,
hogy maradj.
Menj hát!
Intek vérző szívvel.
Légy mással boldogabb...
Vidd magaddal
lelkem melegét az útra!
Tudd, hogy bármikor,
ha jössz újra,
megpihenhetsz
- nálam -
(Edo)
Tüzes volt a szívem!
Tudtam, hogy nem szeretsz, mégis itt voltál velem!
Most elmentél már, kialudt a láng,
A tűzből hamu lett, a lángból parázs,
Mely tovább izzik fájón,
Míg elmúlik a varázs.
Te és Én!
Víz és Tűz!
A tűz lobog, a víz lehűt.
Kapcsolat, mely mindig fájó, mégis izgalmasan hullámzó.
Ilyenek voltunk Te meg Én,
Magányosan, a világ két felén.
Csak a lelkünk kapaszkodott,
Kitekert szavakhoz ragaszkodott.
Én azt mondtam, szeretlek!
Te azt hogy, becsüllek!
Az igazság könyörtelen, és mindenkinek fáj.
Mondani kellett!
Érteni, mutatni, gondolni, suttogni!
Mert elhinni a szívünknek muszáj.
Szikra maradt hát bennem, mert kialudt a láng,
Sír a lelkem!
Utánad! Miattad! Érted!
Mert beköltöztél a szívembe,
VÉGLEG...
(Edo)
Csak játék volt
Egy érzelem
Egy ölelés
Egy végtelen
Egy villanás
Egy gyötrelem
Egy szívrúgás
Nincs értelem
Nem várhatok
Nem nézhetem
Csak elhagyom
Csak könnyedén
Csak viselem
Csak menjen el!
LÉLEKTELEN
NEM! vagy IGEN?
Azt mondod nekem hogy NEM?
Még azt sem mondtam, hogy IGEN!
NEM adsz?
NEM kapsz?
NEM írsz?
NEM vársz?
Ha nincs IGEN,akkor hogy van a NEM?
Hiszen még NEM adtam,
NEM kaptam
NEM írtam
NEM vártam
NEM is ismersz,NEM is láttál,NEM szerettél,
NEM is vártál SOHASEM
Vagy IGEN??
(Edo)
Motorozzunk
Mondd,gondoltál már arra ?
Napfényes nyári reggelen, mikor
eszedbe jut a végtelen,
hatalmas motoron,
sima aszfalt úton száguldok
VELED..
Derekad átölelem,
hátadra hajtom fejem
Kanyarokban bedőlve,
egymással összenőve,
elhagyunk minden bajt
Gyorsan megyünk,
elhagyjuk a szelet.
Az idő megáll velünk,
míg egy nagyot kerülünk,
EGGYÉ válok
VELED...
(Edo)
Hideg van!
Hidegek a napok.
Fázik a szívem!
Azt hittem, ölelést kapok.
Forró, selymes, meleg ölelést,
jutalmul, hogy élek!
Hogy vagyok!
De vonzást nem!
Csak taszítást kapok...
Már hideg!
Hideg a lelkem is...
Lehet!
Lehet, hogy megfagyok...
(Edo)
Te és Én
Te és Én,
most együtt vagyunk.
Te és Én,
most nem haladunk.
Te és Én,
megálltunk, mert most jó!
Életünk fonala, egybeforrt.
Csak egy pillanat!
Melyre emlékezünk majd, az elmúló sok év alatt.
De most a szerelem percei vannak,
- és az időt -
Megállította az érzés,
melyben a szívek
- hangosan -
DOBBANNAK
(Edo)
Fekete csönd
Fekete csöndben nézem a szemed,
Végigsimítom ölelő kezed,
Megcsókollak, suttogok Neked...
Ameddig TE leszel nekem,
Addig ÉN is leszek...
Ha egyszer elhagysz,
Örökre elveszek...
(Edo)
Nem szólsz semmit, csak rám nézel
Átölellek, szelíden mosolygok rád
Játsszuk el!
Szemed villanását értem
Nem kérdezek, megfogod kezem,
Játsszuk el!
Szerelmed melegít ha fázom
Jókedvünk sosem múlik el
Játsszuk el!
Erős karjaiddal átölelsz
Veled semmitől sem félek
Játsszuk el!
Tegyünk úgy, hogy mindig!
Hogy együtt!
Hogy soha!
Hogy szerelmünk nem múlik!
Hogy egymásba bújva!
Örökké!
Összesimulva, összeforrva, alszunk el...
Játsszuk el!
(Edo)
Angyal? vagy ördög?
Álmomban itt voltál velem!
Azt hittem Angyal vagy,
Fogtad a kezem..
Éreztem a szádat, simogató szárnyad, rám borult,
- mire a sok csillag kihunyt -
Egyedül maradtam.
Azt hittem rám tekint az ég, és jössz megint,
- de a hold csak int -
Aludj szépen!
Az nem Angyal volt, csalóka ördög megint...
(Edo)
Jó lenne ingednek lenni
A SZÍVEDDEL beszélgetni
Közben lágyan melengetni
Könnyű szélben, simogatni
Vigasztalni, rád tapadni
Forróságban hűsíteni
Nem hallgatni semmi másra, csak a csendes dobogásra
Ha Te, az én ingem lennél
Egész nap beszélgethetnél
A
SZÍVEMMEL
(Edo)
http://www.youtube.com/watch?v=xvTk18Ik5XY
Add át..
Mondd!?Nem érezted még,hogy ilyen
simogató kezekbe tenni a lelked
milyen?
Érzések,titkok,óhajok,könnyek..
Add át nekem,és meglátod,
könnyebb lesz,az a kedves
--SZÍVED--
(Edo)
Hajózzunk el!
Hajózzunk el együtt a tengeren
Ahol a víz és az ég összeér,olyan mint a szívünk
--csupa vér--
Csak nézem veled ezt a hajnalt
Közben átkarollak,lassan megcsókollak
Nem törődünk semmi bajjal
Együtt vagyunk,egyek vagyunk
Csapkodja vitorlánkat a szél
---nagy robajjal--
(Edo)
Szavak, csak szavak..
Mindent félreértettem!
BOCSÁNAT!
Az hogy szeretlek,ölellek,vágyom Rád
El sem hagyta a szánkat?
Elcsépelt szavak,szavak,egy barátnak!
Szerelmes szavakat dobunk az útra
Széttapossuk
újra és újra
Én nem haragszom,bocsánatot kérek!
Meghaltak a szerelmes szavak!
Vagy még ÉLNEK?
Mit mondasz majd,ha szerelmes vagy?
Mikor ölelnéd,csókolnád,vágynál Rá?
Talán azt, hogy BOCSÁNAT?
Nincs szavam,mert odaadtam egy "barát" nak?
Akkor majd kellenének az elcsépelt szavak,
szavak csak szavak
(Edo)
Ott volt Ő!
Volt fekete,volt fehér.
Volt egy kék,és volt egy ég
Volt egy érzés,színes volt
Volt egy Kedves,volt egy szó
Egy mozdulat,egy pillantás,egy szomorú szemvillanás
És volt,
Ott volt Ő!
Volt!
Volt egy kép!
Mely szívemnek mindig szép
Voltak színek
Piros-sárga-fekete
És OTT volt,
Volt egy
KÉK!
(Edo)
Nézem a szemed
Csak nézem a szemed
Bámulom
Milyen szomorú
Hiányoztál,már tudom
Az arcod fáradt,komoly
Vidítanálak,de te csak nézel,
visszafelé az úton
Találgatom,mire gondolsz?
Nem rám!
Szorosan mögötted jön a múlt
Nézz előre,suttogom
A jövőd eljön hamar!
Ha a szemed nem hátra néz,hanem az én szemembe
Arcodra a dalom mosolyt csal
Csak BÍZZÁL bennem!
(Edo)
Ha egyedül vagy, és rám gondolsz,
Én ott vagyok!
Végigsimítom fáradt homlokod.
Ha reggel iszod a kávéd,
Csak gondolj rám!
Kávézok veled,
Megcsókolom álmos szemed.
Ha útnak indulsz, és eszedbe jutok,
Én ott vagyok!
Fogom a kezed, ha akarod.
Ha elfáradsz, és nem bírod,
Gondolj rám!
Én ott vagyok, erőt adok!
Mert együtt könnyebb, csak hívj,
Én ott leszek!
Este, ha a magány már fájni fog,
Jussak eszedbe!
Én ott vagyok veled.
Velem álmodj!
Én akkor is ott vagyok,
Szívem neked dobog,
Átölellek, felmelegítelek,
Mert ha rám gondolsz,
Én mindig ott vagyok
Neked!
(Edo)
Leírtalak már százszor,
de hiába...
Titokban mindig hiányzol!
Lehet, nem akartad,
mégis:
Belekarcoltad szívembe
a neved...
Rájöttem, már rég felvetted
az ütemet.
Életemet együtt kell leélnem:
Veled
(Edo)
Csendes szerelem
Néha szeretnék összebújni veled...
Átölelnélek
Megfognám a kezed
- nem beszélnénk -
Csak suttognám a neved
Néha szeretnék a szemedbe nézni
Néha csak adni szeretnék
Nem akarnék kérni
Néha szeretnék rád nevetni
Néha szeretnélek
CSAK
...Szeretni...
(Edo)
Éjféli szeretőm
Éjféli szerető
Távoli kedves
Két karod ölelő
Ajkad tétován
sötétben kereső
Tested nem látom,
mégis kívánom.
Jöjj hozzám remegőn!
Hajolj a számra,
legyél a levegőm!
Gyöngyöző testünk fonódjon,
szívünk egy ritmusra dobogjon
Sóhajunk egymásba fúljon,
éjszakánk sohase múljon,
Légy az én távoli szeretőm!
Sötétben Csókoló
Éjféli Ölelőm..
(Edo)
Szánk lágysága csábító
Gyengéd akarásunk
Sóhajunk bénító
Csendes vágyódásunk
Keményen feszülő
Nyelvünk bársonya, szerelmes erő
Fogunk nyomai birtokló pecsétek
Szemed párássága, mutatja hogy érzed
Ezért a percért most
Csak Neked élek
És mohón kérlek még
Faljál fel! Édes!
(Edo)